Elindult a Flickr fotó megosztó oldalon a contrailspotting.com csoport. Ide várjuk a jól sikerült áthaladós fotóitokat.

Szerző Téma: A világ leginkább szélsőséges repülőterei  (Megtekintve 1199 alkalommal)

Nem elérhető Mopug

A világ leginkább szélsőséges repülőterei
« Dátum: 2010. Október 15. - 00:21:08 »
A világ leginkább szélsőséges repülőterei. (World's Most Extreme Airports)

Élménybeszámolóknak helyt adó topikban vagyunk, tehát illő átélt élmények alapján beszámolni a látottakról, de sajnos most ettől el kell tekintenem, pedig lelkem rajta, hogy bár mikor nagyon szívesen végiglátogatnám azokat a repülőtereket, amelyek ebben a közel másfél órás dokumentumfilmben szerepeltek a „Chanel Five” műsorán ma este.
A tinédzser lányom szólt rám a bejárati ajtóban délután, persze Ő ismét rohant valahová, én épp érkeztem: „Ma este kedvenc témád lesz az egyik csatornán. Felírtam a naptárba, hogy el ne felejtsd, de be is jelöltem a TV menüjében, biztos nem fogod elhibázni …. Na szia mentem, majd jövök! Ne aggódj, tudok magamra vigyázni!” Ugye ismerős jelenet… azt már meg sem tudtam kérdezni, hogy hová és minek, de szerintem felesleges is lett volna.
A dokumentum film érdekes és tanulságos összeállítás volt, a világ tíz olyan repülőteréről, ami nem szokványos, nem mindennapos rutinnal repülhető, hanem kell hozzá némi plusz tudás, ügyesség és egy nagy adag szerencse. A sort, azaz a 10. helyen a San Diego Int. nyitotta, de sajnos lemaradtam a javáról, mert egy másik csatornán épp a Top Gear ment és persze hogy az is érdekelt. A 9. sorban Madeira, Funchal. Eredetileg 5000 feet hosszú leszállópályával építették és a kereskedelmi pilóta elmondása szerint mindig izzadt a tenyere mikor a megközelítési procedúrát csinálták. A sok baleset és a légitársaságok nyomására aztán meghosszabbították a pályát még 4000 feet toldást tettek hozzá, ami beton cölöpökön a tengerben végződik/kezdődik. Itt a szél a legveszélyesebb tényező a landoló gépek számára.
8. a sorban Eagle Vail, USA Colorado állam. Itt is a hirtelen változó időjárás a látási viszonyok, a körös-körül elterülő hegyek a veszélyforrások. Elhangzott, hogy annak a pilótának van csak jogosultsága itt letenni a gépet, aki az elmúlt másfél évben legalább egyszer landolt már itt. Érdekes kritérium. 7. a sorban Courchhevel, a Francia Alpokban. Mindössze 1700 feet hosszú a leszállópálya és követi a domborzat vonalát, azaz olyan, mint a váltóáramú áramforrás jele vagyis hullám vonalú. Nem kevés ügyesség kell megtalálni a jó leszálló pozíciót a nagy hegyek között. 6. a sorban a nagy klasszikus Kai-Tak Hong-Kong reptere, amit ma már nem használnak. Pályafutása utolsó szakaszában már nagyon trükkös volt a megközelítési eljárás, ha lehetett, akkor a pilótákra bízták a dolgot és vizuális megközelítés engedélyezve volt. Teljesen körbeépítették, olyannyira nem volt már hely, hogy képtelenség volt egy repülőgépet vízszintes helyzetben földre tenni. 5. a sorban Gibraltár. Nem egyszerű hely a térképen. A tenger + a baloldalon tornyosuló sziklás hegy + időjárás. Mindehhez egy nagyon különleges szituáció párosul, ugyanis a leszállópályát keresztben szeli át egy forgalmas autóút és gyalogos áradat. Van némi politika is keverve a reptér megközelítési és elhagyási eljárásaiban, hiszen Angol és Spanyol érdekek, ellentétek a mai napig élesen kirajzolódnak. Fényképezés szempontjából ideális hely! 4. sorban St. Maartin, Princes Julianna Int. a Holland Antillákon. Fantasztikus hely. A bejövő gépek a strand homokos partja fölött alig fej felett érkeznek és a kerítés után azonnal betonra nyalják a gépet, mert a pálya itt sem végtelen. Állítólag a felszálló B747-esek esetében nem is tankolják teljesen tele az egyébként hosszú útra induló gépeket, mert a súly miatt rövid lenne a pálya. Annyi üzemanyagot kapnak, hogy egy közeli, de hosszabb pályával rendelkező reptérig eljutnak, ahol egy technikai land alkalmával pótolják a hiányzó üa. mennyiséget. Ezt olvastam valahol a neten evvel a reptérrel kapcsolatosan, meg kell mondjam kicsit kétkedve fogadom, de cáfolni sem tudom.  A strand homokjában le van szúrva egy szörfdeszka, amire az érkező gépeket írják fel időrendi sorrendben. Az induló gépeknél pedig szemüveg és egy sál a száj elé, majd erősen ajánlott kapaszkodni a kerítésben, mert egy B747 felszálló teljesítményre tolt gázkaroknál üvölt a négy hajtómű, a bolondos embersereg meg ott leng a kerítésen, mint a magyar zászló tisztavatáskor a Kossuth téren. Fotózásra nagyon-nagyon ajánlott hely! 3. a sorban St. Barth’s reptere ugyancsak a Karib tengeren. Eszméletlen helyre építették. A szárazföld felől a gépek szó szerint beesnek a reptérre és a domb fűszálait súrolva próbálnak mihamarabb betont fogni. A tenger felől rosszabb a helyzet, mert ott meg az áramlatok miatt olyan váltózó szélirányok vannak, ami a szélnyírás kialakulását idézi elő. Egy irányító srác a toronyból: „Amennyiben itt Te biztonsággal le tudsz szállni, akkor bár hol a világban nyugodt szívvel landolhatsz!” Képzelhetitek, milyen lehet! 2. a sorban Tequciagalpa, Hondurasban. A reptér hívójele TNT! Gondolom nem véletlen. Itt főleg amerikai kereskedelmi pilóták szólaltak meg (AA, Continenetal, USA Airways …) mindegyik meglehetősen komoly arckifejezéssel és nagy tisztelettel beszélt a reptér nem mindennapi, nagyon furfangos és bonyolult megközelítési eljárásáról, ami tiszta időben is nagyon nehéz, hát még mérsékelten rossz vagy rossz időjárás mellett. Itt is nagyon rövid a pálya, tehát mihamarabb talajt fogni és fék .. fék, kitenni mindent, ami csak rendelkezésre áll. Felszállás megint nem sétagalopp. Jó tervezés, pontos végrehajtás és a légi irányítókkal a maximális összhang. Ez az életben maradás záloga. 1. a sorban Lukla reptere Nepálban, a Himalája hegység egyik magaslati fennsíkján.  Ez az a hely, amire azt mondják, hogy ezt meg kell nézni….. csak nagyon messze van! Félelmetes hely. Sir Edmund Hillary és egy sherpa Tenzing Norgay nevezetű, bomlott elméjű (ez a saját véleményem) páros szüleménye a reptér. A reptér eredeti neve: Tenzing-Hillary airport. Mellesleg ők voltak az elsők, akik megmászták a Mount Everest-et. Az Ő erőfeszítésükre épült meg a reptér. Ez az egyik legfontosabb állomás minden Mount Everest expedíciónak, hiszen ide nem vezet kiépített úthálózat, az itteni emberek közül sokan még autót sem láttak, egyedüli közlekedési eszköz a repülőgép. 1730 feet hosszú pályával rendelkezik, ami a Pilátus és ehhez hasonló kategóriájú gépek számára, ha nem is bőséges, de elégséges hossz. Főleg a reggeli órák a forgalmasak a reptéren, mert délre és délutánra elromlik az idő és a befelhősödés következtében nem igazán lehet megtalálni a repteret. Érdekessége a reptérnek, hogy a település közepén fekszik, mondhatjuk úgy is, hogy a pálya a falucska főutcája. Amikor Katmanduból elindul egy járat Luklába, akkor a ügyeletes  irányító a toronyból megszólaltat egy elektromos kürtöt, ami egy jelzés arra vonatkozólag, hogy ajánlatos elhagyni a leszállópálya területét. Annak ellenére, hogy nagyon jól felkészült pilóták repülik ezeket a járatokat, előfordulnak balesetek. Legutóbb 2008-ban történt, mikor a túl sűrű felhők mögül alacsonyan jött be egy érkező gép. Nem volt esélye felrántani, a pálya előtt a fennsík oldalába csapódott.
Hölgyek és Urak! Lehet választani és szervezni a következő spotter túra helyszínét!  ;)
« Utoljára szerkesztve: 2010. Október 15. - 00:24:24 írta Mopug »

Nem elérhető adamsz14

Re:A világ leginkább szélsőséges repülőterei
« Válasz #1 Dátum: 2010. Október 15. - 21:58:00 »
Kemény! Amúgy jó összeállítás. Grat
ERGOM-DEGET és BUDOP-BEGLA
Celestron Powerseeker 50AZ